Zoe életre kelt Ginger alkatrészeinek segítségével. 🙂
Tavaly novemberben elkészítettem Elle babát, a nagylányom “mását”, most pedig elkészült a nagyfiam is kicsiben. Hasonlít?
textil
Ann Kelle babái: Girl Friends – megvarrtam! Tapasztalatok, tippek és trükkök
Három gyerekem van, egy 16, egy 14 és egy majdnem egyéves. Nagyon szeretik egymást. A kicsi csillogó szemekkel és fülig érő szájjal örül, amikor hazaérnek a nagyok az iskolából, mintha régen nem látta volna őket. Hiába, egy csecsemő életében egy fél nap is sok idő… Sokat nincsenek itthon, és bár egész nap Bubuval foglalkozom, szinte csak alvásidőben csinálok mást (nagy találmány a zónázás, bár a főzésre még nem sikerült alkalmaznom), néha felmerül bennem a gyanú, hogy hosszútávon talán nem is vagyok olyan szórakoztató társaság.
Olvastam már apa-babáról, anya-babáról, amit különélő szülők pótlására varrnak gyerekeknek, miért ne készíthetnék testvér-babát? Aztán megláttam a fabrikashop kínálatában ezeket az instant babákat, és arra gondoltam, miért is ne? Nem kell nekem nulláról, többféle színű anyagból összeraknom a babát, ha már más elvégezte helyettem a feladat nagy részét. Rendeltem belőle, megvarrtam, most megírom, hogy ment, hogy sikerült.
Rongyrendező
Régebben volt egy külön helyiség, ahol a nagy, másra nem használt asztalon bármilyen félbehagyott varrnivalót és bármennyi időre otthagyhattam. Kiszabott anyagok halomban… ez mostanában nem kivitelezhető, tekintve, hogy a szabásra alkalmas egyetlen asztal az ebédlőasztal is egyben.
Emiatt (is) elsőnek pont nem varrós bejegyzések születtek, hanem egyéb karácsonyi kreatívkodás így november közepén-végén.
A helyhiány persze nem csak a munkafolyamatok megvalósítása során akadály, a tárolás is probléma. A nagymamámtól örökölt Pfaff varrógép is helyhiány miatt parkol a szüleimnél, néhány száz km-re tőlem.
És a rongyok… vagy 20 éve biztosan gyűjtöm az anyagokat. Rengeteg ilyen-olyan textil várja, hogy készüljön belőle valami. És időnként készül is, a legváratlanabb alkalmakkor kerül elő egy-egy anyag, pont olyan, amire épp akkor szükség van.
Ezt az előkerülést nem lehet a véletlenre bízni, tekintve, hogy 4 nagy ikeás doboznyi anyagom van itthon, és további 12 doboznyi a szüleimnél. Hosszú évekbe telt, míg kigondoltam, hogyan lehetne mindezt a rengeteg rongyot rendezetten és kereshetően tárolni, nem egy nagy találmány egyébként, de hát nem ezen járt folyton az eszem. A megszokott módszer szerint emlékezetből próbáltam kibányászni a dobozokból a keresett anyagot, aminek egyre nagyobb kupleráj lett a vége a dobozokon belül és a dobozokat nézve is. A szüleimnél az anyagok a pincében vannak, Apukám méretre készített egy falnyi konzolos polcot a 12 doboznak, amikre nagyméretű szemeteszsákokat húzott, hogy ne porosodjanak. Néhány turkálás után se rend, se ép zacskó, csak kupi és por…
A mostani őszi szünet előtt elhatároztam, hogy rendet teszek, de most végleg. Ennek lépései:
- dobozokban rendrakás
- textilek katalogizálása
- dobozfedő-huzatok varrása
Négy itthoni és három másik dobozon vagyok túl, a téli szünetben pedig befejezem a maradék 9-et. Már most látszik, hogy több hely lett a dobozokban 🙂
A rendrakás egyértelmű: az anyagot doboz-méretűre hajtogatom és szépen a dobozba teszem. DE! Előtte minden anyagból levágtam egy kb. 5×5 cm-es négyzetet. Az azonos dobozba kerülőkhöz készítettem egy karton kártyát, a doboz sorszámával. Persze a dobozra szintén ráragasztottam, hogy hányadik.
Néhány éves szokásom, hogy a szép papírdobozokból (zsebkendős, teás, kávés, bonbonos, kozmetikumos stb.) kivágom a nagyobb, összefüggő és dekoratív részeket. Többnyire könyvjelzőnek használja őket a család (sok fogy, mert a gyerekek elrágcsálják olvasás közben a sarkukat), de most a textilek katalogizálására is fel tudtam használni belőlük.
Íme az 1. számú doboz tartalmát jelző rongydarabok és a kártya:
Ezeket felfűztem, itthon tárolom. Ha kitalálok valami varrnivalót, előveszem ezeket a rongydarab-gyűjteményeket, kikeresem a megfelelő anyagot, és ha a megfelelő doboz nem itthon van, legközelebbi hazalátogatáskor kikeresem (kényelmesebb esetben hazatelefonálok, és megmondom, melyik dobozból mit vegyen elő Anyu :). Mindenképp türelemre tanít a várakozás…
Nem törekedtem arra, hogy az anyagok színe vagy fajtája szerint bármiféle csoportosítást kialakítsak, egyrészt mert nem az örökkévalóságnak szól a gyűjtemény, hanem folyamatosan használok belőle, másrészt, mivel több lépésben és helyszínen történik a rendszerezés, nem is tudnám teljes körűen megvalósítani.
Egyszer, még a gyerekek kicsi korában volt egy hasonló, befejezetlen kísérletem ugyanerre, amikor a gyerekek ismerkedtek a számokkal és a mérőszalaggal (melyikük mivel): kivágtak az anyagokból, megmérték őket, beragasztották egy füzetbe és mellé írták, mekkora. Ez jó ötlet, de most eltekintettem ettől, nagyjából emlékszem a méretükre, tudom, melyik mire lesz elég.
Ez már csak kedves emlék 🙂
A dobozfedő huzatokat egy másik bejegyzésben mutatom be.
