Vissza kicsit a varráshoz a sok költözős írás után (bár még közel sincs vége a cikksorozatnak)! Azon belül is a varrósarok kialakításához, ami eddig függőben volt. Említettem, hogy lesz egy kb. 2 m hosszú fiókos asztalom, két gurulós tárolóm és egy magasabb polcos szekrényem. Aki azt hiszi, hogy ez elég a varrós holmik tárolására, az vagy nem elég régen, vagy nem elég gyakran varr! 🙂 De most megtaláltam a megoldást, ami egyelőre még nem, de hamarosan itthon is elérhető.
Ezen a rövidke hétvégén nem varrok semmit, viszont ideje rendet raknom a varrós szekrényemben, mert már kidől belőle minden, amit az elmúlt hónapokban idő hiányában csak úgy beszuszakoltam. A szekrényt jelen állapotában biztonsági okokból kinyitni tilos, aki megteszi, halál fia. 🙂
Régebben volt egy külön helyiség, ahol a nagy, másra nem használt asztalon bármilyen félbehagyott varrnivalót és bármennyi időre otthagyhattam. Kiszabott anyagok halomban… ez mostanában nem kivitelezhető, tekintve, hogy a szabásra alkalmas egyetlen asztal az ebédlőasztal is egyben.
Emiatt (is) elsőnek pont nem varrós bejegyzések születtek, hanem egyéb karácsonyi kreatívkodás így november közepén-végén.
A helyhiány persze nem csak a munkafolyamatok megvalósítása során akadály, a tárolás is probléma. A nagymamámtól örökölt Pfaff varrógép is helyhiány miatt parkol a szüleimnél, néhány száz km-re tőlem.
És a rongyok… vagy 20 éve biztosan gyűjtöm az anyagokat. Rengeteg ilyen-olyan textil várja, hogy készüljön belőle valami. És időnként készül is, a legváratlanabb alkalmakkor kerül elő egy-egy anyag, pont olyan, amire épp akkor szükség van.
Ezt az előkerülést nem lehet a véletlenre bízni, tekintve, hogy 4 nagy ikeás doboznyi anyagom van itthon, és további 12 doboznyi a szüleimnél. Hosszú évekbe telt, míg kigondoltam, hogyan lehetne mindezt a rengeteg rongyot rendezetten és kereshetően tárolni, nem egy nagy találmány egyébként, de hát nem ezen járt folyton az eszem. A megszokott módszer szerint emlékezetből próbáltam kibányászni a dobozokból a keresett anyagot, aminek egyre nagyobb kupleráj lett a vége a dobozokon belül és a dobozokat nézve is. A szüleimnél az anyagok a pincében vannak, Apukám méretre készített egy falnyi konzolos polcot a 12 doboznak, amikre nagyméretű szemeteszsákokat húzott, hogy ne porosodjanak. Néhány turkálás után se rend, se ép zacskó, csak kupi és por…
A mostani őszi szünet előtt elhatároztam, hogy rendet teszek, de most végleg. Ennek lépései:
Néhány éves szokásom, hogy a szép papírdobozokból (zsebkendős, teás, kávés, bonbonos, kozmetikumos stb.) kivágom a nagyobb, összefüggő és dekoratív részeket. Többnyire könyvjelzőnek használja őket a család (sok fogy, mert a gyerekek elrágcsálják olvasás közben a sarkukat), de most a textilek katalogizálására is fel tudtam használni belőlük.
