Nyúlbogyó ajándékba

Az úgy kezdődött, hogy váratlanul és óvatlanul egy kiló csokidrazsé gazdája lettem. Soha jobbkor így Húsvét előtt, legalább nem egyedül kell megennem 🙂

Valójában a közvetlen kollégáimat szeretném meglepni ezzel a különlegesnek egyáltalán nem nevezhető édességgel, amiből tejcsokis és étcsokis változatot is vettem (belül egyébként nem mazsola van, hanem keksz, erre nem számítottam). Hogy mégis egyedi és kedves meglepetés legyen, azt a csomagolásával fogom elérni.

Szükséges hozzá némi tüll, organza vagy egyéb áttetsző maradék anyag, zsinór, dekorkarton pedig a címkéknek (vagy csomagolópapír vastagabb papírra ragasztva, de nyomtatni is lehet).

Az organzát kb. 20×20 cm-es négyzetekre vágom, a zsinórt kb. 30 cm-es darabokra. Félbehajtott papírból készítek egy tojás alakú sablont (ha nem menne, keresnék sablont az interneten 🙂
Körberajzolom a sablont a dekorkarton fonákján annyiszor, ahány ajándékot szeretnék, és pöttyel jelölöm, ahol majd kilyukasztom, hogy a zsinórra felfűzhessem.

Előveszem a régi jó lyukasztót, lepattintom az alsó felét, így a lyukon át látom, hogy hol a rajzolt pötty, és pontosan a megfelelő helyre tudok így lyukasztani.
Kétféle címkét készítek, a zöldet az étcsokis drazsékhoz, a fehér virágosat a tejcsokishoz.

A hátuljukra ráírhatom, hogy “Sok szeretettel”, “Boldog Húsvétot”, vagy akár azt, hogy “Tejes nyúlbogyó” vagy “Ét nyúlbogyó”…

A textildarabokba egyforma mennyiségű csokidrazsét teszek (30 g), a zsinórral összekötözöm.
Az egyik zsinór végére felfűzöm a megfelelő feliratú papírtojást, a két zsinór végét egybecsomózom.
Ugye milyen aranyos kis csomagok?
Következő lépésként pedig az első adandó alkalommal veszek egy tisztességes fényképezőgépet…