Hangulatlámpa és mozaik

Ezt a munkámat is a kényszer szülte. Nem az vagyok, aki azért vesz valamit, hogy aztán jól valami mást csináljon belőle, most mégis ez történt. Volt egy szép, burgundi színű ikeás KNUBBIS lámpánk, az üvege elég sötét ahhoz, hogy kellemes hangulatlámpaként használhassuk. Összetörött (én voltam). Az IKEÁ-ban lehetett még ezt a lámpát kapni, de más színekben. A mi hálószobánkba egyik sem illett, csak a fehér, így azt vettük meg, de sokkal jobban átengedte az izzó fényét, sokkal világosabb volt, vakított. Semmivel sem volt hangulatibb, mint a normál általános világítása a hálószobának. Erre lett megoldás a mozaik.

8-kesz

Bővebben…

Vignetta házilag

Már csak egy hét van az iskolakezdésig! A lányom várja, a fiam előtt viszont az iskola szót ki sem szabad ejteni… Ekkora gyerekeket már nehéz kis aranyos iskolaszer-díszítőkkel elvarázsolni, és nincs is már rájuk szükség, de pár éve még tudtam hangulatot teremteni velük az iskolakezdéshez. Ilyen vignettákat készítettem a harmadikos és ötödikes füzetekre, könyvekre.

2012 08 04a

Bővebben…

Fülbevalótartó

Íme a beharangozott újabb vágom-ragasztom kreáció! 🙂

Régi adósságomat törlesztettem magam felé ezzel a fülbevalótartóval. Eddig az apróbb ékszereim, bizsuim egy nagy üvegtálban keresték párjukat, néha sikertelenül. Ha valamit szerettem volna felvenni, hosszasan keresgélhettem a tálban, és többnyire csak a kiborítás vezetett eredményre. Gyakran meg is feledkeztem az egyébként legjobban passzoló kiegészítőről – köszönhetően az ömlesztett tárolásnak. Ennek is volt azért haszna: egy-egy kiborításkor újként örülhettem elfeledett fülbevalóimnak. Ez a csinos kis “ékszerparaván” most egy csapásra megoldja minden rendszerezési problémámat.

16

Bővebben…

Könyvjelző teához

Ezeken a nyirkos, hűvös őszi napokon nincs is jobb, mint kényelmesen befészkelődni egy fotelbe egy csésze (de inkább bögre) forró teával és egy jó könyvvel. Jó könyv, amit már rég szeretnék elolvasni, több is van, de mentségül szolgáló szutykos idő ritkábban akadt az elmúlt hónapokban. Pedig mennyire idilli is ez:

57d8d79d18be1f0f92fb1d1791df1d52

A csésze és a könyv annyira összefonódó két dolog a fejemben, hogy több alkalommal is eljátszottam a gondolattal: készítek valami olyan tárgyat, ami mindkettőhöz fűződő kellemes érzéseimet egyesíti.

Bővebben…

Naptár érdekes matricákkal

A mai napig használok hagyományos naptárat (az elektronikus változatok mellet) és az írószerboltok bőséges kínálatát nézve ezzel nem vagyok egyedül. Falinaptárat, heti családi naptárat mindig magamnak szerkesztek és nyomtatok, de határidőnapló-szerű naptárat mindig veszek, amint lehet, már novemberben valami szép borítójút (a lényeg azért persze a beosztása), de asztali naptárat is használok: egyet az irodában (ez többnyire céges és nem vonzó küllemű), egyet pedig az előszobai cipős szekrényen. Anyukámnak is én szoktam beszerezni az asztali naptárat karácsonyi ajándék gyanánt, de ez már olyan kiszámíthatóvá vált az évek során, hogy meglepetést egyre kevésbé tudok szerezni vele, viszont hasznos.

Úgyhogy naptárvásárlásban nagy gyakorlatom van 🙂 2015-re egy olyan, ismert gyártmányú asztali naptárat vettem egy kisebb papírboltban, amihez matricák is tartoztak, ezekkel mindenféle eseményeket lehet észrevehetőbbé tenni.

 340fc-matrica

[forrás]

A képen látható mozis és koncertes az enyémen nem is volt rajta 😦

Bővebben…

Nyúlbogyó ajándékba

Az úgy kezdődött, hogy váratlanul és óvatlanul egy kiló csokidrazsé gazdája lettem. Soha jobbkor így Húsvét előtt, legalább nem egyedül kell megennem 🙂

Valójában a közvetlen kollégáimat szeretném meglepni ezzel a különlegesnek egyáltalán nem nevezhető édességgel, amiből tejcsokis és étcsokis változatot is vettem (belül egyébként nem mazsola van, hanem keksz, erre nem számítottam). Hogy mégis egyedi és kedves meglepetés legyen, azt a csomagolásával fogom elérni.

Szükséges hozzá némi tüll, organza vagy egyéb áttetsző maradék anyag, zsinór, dekorkarton pedig a címkéknek (vagy csomagolópapír vastagabb papírra ragasztva, de nyomtatni is lehet).

Az organzát kb. 20×20 cm-es négyzetekre vágom, a zsinórt kb. 30 cm-es darabokra. Félbehajtott papírból készítek egy tojás alakú sablont (ha nem menne, keresnék sablont az interneten 🙂
Körberajzolom a sablont a dekorkarton fonákján annyiszor, ahány ajándékot szeretnék, és pöttyel jelölöm, ahol majd kilyukasztom, hogy a zsinórra felfűzhessem.

Előveszem a régi jó lyukasztót, lepattintom az alsó felét, így a lyukon át látom, hogy hol a rajzolt pötty, és pontosan a megfelelő helyre tudok így lyukasztani.
Kétféle címkét készítek, a zöldet az étcsokis drazsékhoz, a fehér virágosat a tejcsokishoz.

A hátuljukra ráírhatom, hogy “Sok szeretettel”, “Boldog Húsvétot”, vagy akár azt, hogy “Tejes nyúlbogyó” vagy “Ét nyúlbogyó”…

A textildarabokba egyforma mennyiségű csokidrazsét teszek (30 g), a zsinórral összekötözöm.
Az egyik zsinór végére felfűzöm a megfelelő feliratú papírtojást, a két zsinór végét egybecsomózom.
Ugye milyen aranyos kis csomagok?
Következő lépésként pedig az első adandó alkalommal veszek egy tisztességes fényképezőgépet…

Gyertyatartó mérték után

Fényképek rendezgetésekor akadtam ezekre a pár éves fotókra, valamelyik gyerek szülinapján készültek. Akkor már sokadik alkalommal csináltam meg ezt a “gyertyatartót”. Már nem emlékszem, hol vettem ezeket a vastag születésnapi gyertyákat, de sehol nem lehetett hozzá tartót kapni, amivel a tortába lehet szúrni őket. Ezért valami házi megoldást kellett kitalálni.

Alufóliából kb. 10×10 cm-es négyzeteket téptem, az egyik élüket behajtottam.

A gyertyát úgy kezdtem el beletekerni, hogy az egyharmadát fedje az alufólia, és az egyik sarkát behajtottam, hogy “elfogyjon”, ne maradjon vágott szél.

Így szépen elfogy az alufólia, és egész szabályosan csavarodik a gyertyára.

Az alufólia túllógó végét alaposan megcsavartam, közben lapogattam, hogy tömör, merev és hegyes “szárat” kapjak, amivel könnyen a tortába lehet szúrni a gyertyát.
Íme az összes gyertya felszerszámozva 🙂
És a torta, rajta a gyertyákkal. A színes gyertyákhoz még jól is mutat az egyszerű, fém színű tartó, és a puhább állagú tortákban sokkal jobban meg is áll, mint a kicsi műanyag tüskék (nem mintha itt alternatíva lett volna…).

Varrjunk végre!

Ahhoz képest, hogy Gomblyuk címmel írogatok, még egyetlen varrós téma sem szerepelt.
Most sem fog! 🙂 A varrógép csak mutatóba kerül elő, de a szereplők közt megtalálható a textil, a cérna és a gomb is. Elsőre épp elég.

Nemrég a közvetlen kollégáim egyikéhez ellátogatott a gólya, szerettünk volna neki gratulálni, amihez az alábbi “képeslapot” készítettem.

Újrazsírkréta

Ezt a módszert a régi zsírkréták újrahasznosítására már sokan kipróbálták. Korábban én is tettem egy próbát, és olyan szép darabok sikerültek, hogy nagy lelkesedéssel nekiálltam megpucolni a lakásban található összes, már nem használatos zsírkrétát (használatos már nem létezik, a gyerekek korából adódóan).

Bővebben…