Magamról

Ki vagyok én, miről és miért is fogok időnként írni a Gomblyukon? Vagy inkább a Gomblyukban.

Rövid verzió (az adatok fontossági sorrendjében)

  • Kétgyerekes anyuka vagyok. 2017-től HÁROMgyerekes 🙂
  • Közgazdász és lakberendező végzettséggel, az előbbit hasznosító munkahelyen dolgozom.
  • 12 éves koromtól varrok.
  • Van egy kis szabadidőm vagdosásra, varrásra, ragasztásra, azaz alkotásra.
  • Van számítógép és van az internet.

2013 05 18 Big (Small) Fish (5)

Hosszú verzió (elolvasása kb. 4 percet vesz igénybe)

Amennyire fel tudom idézni, elválaszthatatlan társam az olló. Sok volt belőle a családban, minden nagymamámnak akadt bőven, mindkettőjük vagdosott valamit: egyikük textileket, másikuk hajat. (A különféle ollóval végzett kerti munkákról most ne beszéljünk.) Anyukámnak szikéi voltak, azokkal ritkábban találkoztam.

Az ollót azonban elég hamar megkaparintottam, főleg papírt vágtam vele (majd ragasztottam, újra kivágtam és újra ragasztottam és folytathatnám).

Ahogy növekedtem, egyik nagymamámtól, aki ma Dédi, megkaptam a maradék anyagokat, így elkezdhettem varrni. Néha akkor is vágtam és varrtam, amikor nem is kaptam az anyagból. Dédi minden találkozáskor elmeséli, hogy az egyik falubeli néninek így csak rövid ujjú ruhát tudott varrni, mert kivágtam egy kisebb darabot az egyik kiszabott hosszú ujjból. (Ha a szoknya valamelyik részéből vágtam volna ki, nem lett volna ilyen elnéző.)

Kézzel varrtam babáknak (még a hagyományos pislogós husi hajas babákra) ruhákat, és magamnak mindenféle nem túl anyagigényes dolgot, pl. kistáskát, pénztárcát, szandált (igen, textil talppal és felsőrésszel – a nyári melegben majdnem mindegy volt, hogy gyerekként mezítláb vagy ezekben sétálgattam nagyszüleim falujában, a nénik és bácsik nagyon elfogadók voltak). Barbira alig varrtam, mert mire nekem is lett Barbim, addigra már rég magamon gyakoroltam.

12 évesen, a nyári szünetben a fodrász Nagymamám megtanított a lábbal hajtós, előző évszázadból való Pfaff varrógépén varrni. A varrónő nagymamám (Dédi) nem szívesen engedte a munkaeszközét használni. Persze fodrászollóval sem szabunk, ugye.

Eleinte egyszerűbb ruhadarabokat varrtam magamnak, később egyszerűeket a családtagjaimnak is, majd egyre bonyolultabbakat, főleg Burdából, mert azt lehetett kapni. Első komplett öltözékem a nyolcvanas években divatos susogós melegítő volt (alsó és felső, bélelve), visszafogott kékes színekben. Ma már mosolygunk rajta, de meglehetősen praktikus anyaguk volt: büdösre lehetett hordani anélkül, hogy az elhasználtság látszott volna rajta.

A kétezres évek elején megszülettek a gyerekek, onnantól főleg nekik varrtam mindenfélét: rugdalózótól falvédőn át bundás kabátig bármit, amire épp szükség volt és volt hozzá kedvem. A gyerekek azóta is örülnek, ha varrok nekik valamit, én pedig csodálkozom, hogy még felveszik.

Azzal, hogy a gyerekekkel töltött évek után visszamentem dolgozni, a szabadidőm töredékére zsugorodott, a tennivalók pedig csak szaporodtak. Ennek ellenére rendszeresen belekezdek újabb és újabb alkotásokba, amiket többnyire be is fejezek. Van, hogy mire elkészül, már nem az a gyerek tudja hordani, akinek szántam, mert addigra kinőtte, de szerencsére gyerekből bőven van utánpótlás a rokonságban, semmi nem vész kárba.

Már felnőtt voltam, amikor megpróbálkoztam a szabásminta-szerkesztéssel Anyukám könyve (Feketéné Hajdú Erzsébet: Női szabó szakrajz) alapján. Összességében nem volt sikertelen a próbálkozás, de rendkívül hosszadalmasnak és macerásnak találtam a szerkesztést, így maradtam a többé-kevésbé idomuló Burda-szabásmintáknál.

Komoly fordulatot hozott a tavalyi év, amikor elvégeztem egy kezdő szabásminta-szerkesztő tanfolyamot a Szabás Varázs Alkotóháznál. Ahogy Anikó mutatta a szerkesztést, ahogy lemásoltuk a lépéseket, úgy meg is lehetett jegyezni őket (azért még sokat kell gyakorolni, hogy készségszinten menjen). A haladó tanfolyam is tervben van, egyelőre idő hiányában még nem került rá sor.

A varráson kívül a dolgok sokféle kézzel készítési módja foglalkoztat, mikor mihez van kedv, alkalom és idő.

A Gomblyukban mindezekről tervezek írni. Naplóként, kikapcsolódásként, saját magam, gyermekeim és a bekukkantók szórakoztatására.

Magamról” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s